Kevesen gondolnák, hogy Budapest szívében - a Belváros közvetlen közelében - egy 56 hektáros őspark (Európa legnagyobb szoborparkja) várja télen-nyáron a sétára, elmélyülésre vágyó budapestieket. Talán mert napjainkban nem szokás „csak úgy” temetőben sétálni.

Pedig hol találkozhatunk ma évszázados ősfákkal vagy ilyen gazdag és változatos madárvilággal Budapest belvárosában? A Fiumei úti Nemzeti Sírkert - a történelmi emlékezeten túl gazdag növény- és állatvilágával várja mindazokat, akik árnyas fák között szeretnének egyet sétálni.

Ha az oldalon található bemutató alapján kedvet kapott egy temetői sétához, ne ijedjen meg - a Fiumei úti Nemzeti Sírkert az év minden napján várja a látogatókat.

A Fiumei úti Sírkert teljes sorfaállományának 77%-át 5 fafaj közel azonos arányban alkotja. Ezek a fajok a hársfák és akácok (17 - 17%), platánok, juharok (15-15%) és a vadgesztenyék (13%). Kisebb arányban még előfordulnak ostorfa és nyárfa - sorok valamint fekete dió és lepényfa (Gleditsia) fasorok, melyek inkább csak érdekességként kerülnek említésre.

Örökzöld fák és cserjék szoliterként, egyes épített parcellák díszítő elemeként, vagy sírok mellé kiültetve, más esetben térhatároló sövényként láthatók. Ezek közül leginkább ezüstfenyőkkel, tujákkal, tiszafákkal, és hamis ciprusokkal találkozhatunk.

A temetőben található értékes faállomány méltó környezetet ad elhunyt nagyjaink sírjának, és az itt található művészeti alkotásoknak.

A Fiumei úti Sírkertben található faállomány nagyrészt az útvonalak mentén, illetve parkosított környezetben, rendezett parcellákban fordul elő.

Kiemelkedő értékkel rendelkeznek a 80-100 éves platán fasorok, a temető kerítését szegélyező, ugyancsak évszázados hársfasorok, valamint az 50-60 éves vadgesztenye fasorok.

Az egyik legszebb út a 2-es kaputól a Deák mauzóleumhoz vezet, ahol a magasban összeboruló, hatalmas platánfák árnyékában sétálhat végig a temetőlátogató. Egy másik hosszanti tengely mentén, vadgesztenyefák alatt vezet az út a Szovjet hősök parcellájától a Művészparcelláig (34/1, 42/1-es parcellák).

Százéves kocsányos tölgyfák vigyázzák Arany János sírját, a 14-es parcella sarkán, melyeket annak idején a Margit-szigetről, a költő kedvenc tartózkodási helyéről telepítettek ide.

A temető gazdag növényvilága (különösen az évszázados fasorok) kiváló élőhelyet teremtenek a madarak számára. A nagyszámú és sok helyen előforduló termését a madárkák előszeretettel fosztják le télen. Az 56 hektáros park elöregedett akácfáin gyakran látni fakopáncsokat.

A sok helyen előforduló tujákban zsizsegnek az énekesek (csíz, ökörszem, vörösbegy, erdei pinty) de jobbszeműek erdei fülesbaglyokat is "kibökhetnek" ezekben.

A temetőbe járó kutatók (Sevcsik András, Horváth Gábor) 82 faj jelenlétét mutatták ki a területen, ami a város közepéhez képest igen jónak mondható. 31 faj esetében bizonyosodott be a fészkelés, melyek között számos érdekes faj is található, mint pl. a karvaly (Accipiter gentilis), a kabasólyom (Falco subbuteo), a macskabagoly (Strix aluco), az erdei fülesbagoly (Asio otus), stb.

Gyakoriak a légykapók (F. hypoleuca), füzikék (Phylloscopus collybita), poszáták (Sylvia atricapilla) és többször is felbukkant a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus).

Igen jelentősnek mondható a közel 30 példányos erdei fülesbagoly csapat telelése, a kb. 1000 példány fenyőrigó (Turdus pilaris), 50 szőlőrigó (T. iliacus) és néhány léprigó (T. viscivorus) rendszeres előfordulása, valamint néhány egerészölyv (Buteo buteo) és karvaly illetve héja (Accipiter nisus és A. gentilis) megfigyelése.