Baráth Dániel: Minden
(Ady Endre)
Roppan a test, hevül és kihűl, ing hószín-feketén a vágy:
hordva tövis-koszorút istenedért, s delejed
mint sólyom száll messzi honába. Pogány-haza védő
karjai várnak már remegőn, s feledés borul rád. Hát
múlj, olvadj bele az Semmibe, hisz minden vagy te,
s egyben: semmise, s egyben: semmise.
|
|
|
