Banga Zsuzsa: Fojtó némaság
(Radnóti Miklós)
Halk lépteid elnyomták ágyúk tomboló viharai,
s remegő kezed csak tollnak volt otthona.
Ajkadon szent volt a szó, szemedben gyémánt a könny,
hó lelked nem törte igába világ, s vad közöny.
Nem vakított meg gyűlölet, maradtál erkölcs és erő,
porba szilajként hullva lett sorsod a temető.
|
|
|
