Kovács Daniela: A nehéz gránit kő alatt
(Ady Endre)
A nehéz gránit kő alatt
pihennek gyermek álmaim
ott szendereg a gondolat
föld alá ástam vágyaim,
holnapnak arca előtűnik
s reménytelenül fogva tart
bárcsak képes volnék hinni
a halál is csak csalfa látszat,
bárcsak hihetném a jövőt
mely múltba mállva szétomolt
üresen kong a temető
s az álmom ami benne volt
magamra öltöm sírom csendjét
s a gyásznak fekete ruháját
elfogadom az életrendjét
s az engem sújtó mérleg-karját.
|
|
|
