Cséplő Lívia: Szabálytalan vers Csáth Géza sírjára
(Csáth Géza)
Nem tűrve, amit a sors rá osztott,
szüntelen kutatta a káoszt, s ott
elmerülve szer és nő szertelen
bűvöletében, a lélek ébenfekete éje
és ragyogó fénye várta,
mígnem egyszer, ím, utoljára-újra
végleg kitárult az őrület kútja.
|
|
|
