Pichlerné Kondra Katalin: Szabó Lőrinc emlékére
(Szabó Lőrinc)
Feltódul lelkünkben emlékeid magasztos lobbanása
midőn sírod fölött szállnak kósza szavak.
Eltűnődünk létünk múlásán, de marad-e belőlünk
akár csekély morzsája is annak, mi te voltál?
Vagyunk-e oly eleven tűz? Gondolnak ránk,
kik mögöttünk jönnek? Te már elnyerted élted zálogát.
Mutass nekünk utat jövőnkre, hol nyerhetünk megigazulást.
Békéd járja át belsőnk, találj ránk e szavakon át.
|
|
|
